XV. Borek erőd

Erődtörténet

A XV. Borek főerőd Przemyślben a 20. századi erődépítészet egyik legkorszerűbb erődje volt, amely 1897–1900 között épült, illetve újult meg korszerű formában a Hurko–Borek–Siedliska–Jaksmanice keleti védelmi vonal részeként, ha nem is a leghatalmasabb tagjaként. Az erőd korszerű tüzérséget kapott: két páncéltoronyban egy-egy 1894M 8 cm-es ágyú, valamint két egymás mellett álló 1894M 8 cm-es, legkisebb lőrésű traditor ágyú állt, amelyek a Hurko erőd felé eső köztes teret tudták pásztázni. Az erődbe egy megfigyelő páncélkupolát is beépítettek. A Borek erőd mellett egy 1861M 15 cm-es vagy 1880M 15 cm-es ágyúsüteg nyert tüzelőállás-körletet.

Ha a térképen az óramutató járásával megegyezően haladunk, a XV. Borek főerőddel zárul be a főerődök köre. Már a főerődök kiépítésével párhuzamosan elindult a gondolkodás az erődrendszer további védőképesség-növeléséről, amely először új tüzér ütegállásokat, majd – ezek helyén – teljesen új erődöket eredményezett. Az újonnan megépített erődökkel egyrészt a támadó tábori tüzérséget akarták még távolabb szorítani a fő védőövtől, másrészt a támadási irányok lezárását kívánták hatékonyabbá tenni. Kiváltképp igaz volt ez a nem túl acélos I. számú Salis-Soglio főerőd körzetében, ahol előbb előretolt ütegállások, majd az akkori kornak megfelelő páncélos, illetve betonnal megerősített összekötő erődök sora épült ki.

A XV. Borek erőd jelentősen eltér a két szomszédos erőd felépítésétől. A védelmi építmény kompakt elemek pontosan megtervezett tűzhatására alapult. A főerődben két tüzér csomópontot alakítottak ki, mindkettőt a keletről jövő lehetséges támadási irányban: az egyik a Borek északkeleti sarkában, a másik az erőd északra néző oldalában volt.

1. tüzérségi csomópont

Két páncélkupolában lévő 1894M 8 cm-es ágyú, amelyek mintegy 4000 méterre voltak képesek hatni. Ez a lőtávolság elég volt ahhoz, hogy meghiúsítsa az ellenség gyalogsági támadásait; mindehhez lövegenként 140 gránátot, 40 kartácslőszert és 470 srapnelt tároltak az erődrendszer raktáraiban. Mindkét páncélágyúnak egy-egy, erre a célra téglából kiépített és a földbe süllyesztett küzdőteret építettek ki, gránitgyűrűvel a tetején, amely a páncélszerkezet terhét viselte. Ezek a lövegek ugyan nem voltak sebezhetetlenek, de nagyfokú páncélvédettséget kaptak a 15–20 cm vastag páncélréteg alatt. Az erőd keleti oldalának közepén egy páncélkupolát építettek be, a lövegtornyoktól mintegy 50 méter távolságra. A kupolában kapott helyet a tüzérfigyelő, aki kiépített híradó-összeköttetéssel rendelkezett a tüzelőállásokkal, és innen vezette a páncélágyúk tüzét.

2. tüzérségi csomópont

Két egymás mellett álló, az ellenség irányából magas fallal és földsánccal védett 1894M 8 cm-es traditor ágyúból és a közvetlenül mellette álló, acéllemezekkel védett figyelőpontból állt. Ennek a két lövegnek nem volt páncélozása, de keleti oldalról védve volt az ellenséges tűzhatással szemben.

A két löveg alapvető feladata a XIV. számú Hurko erődöt támadó orosz gyalogság oldalazó tűzzel való akadályozása, megsemmisítése volt. Tekintve, hogy a két löveg maximális lőtávolsága 4000 méter volt, a 3000 méterre álló Hurko erődöt támadó gyalogságot nagy hatékonysággal pusztíthatta. Hasonlóan tűz alatt tudta tartani a 2000 méterre lévő, Przemyślbe vezető utat és vasútvonalat.

Laktanya és árok

A XV. számú főerőd tüzérsége mellett jelentős gyalogsági erőket vezényelhettek az objektumba. Az erőd központjában álló, kétszintes, betonfödémmel ellátott laktanyaépületben egy fél gyalogszázadot (120–130 katona) és a vártüzér legénységet lehetett elhelyezni. Az épület téglából épült, de minden ablakát és ajtaját gyalogsági lövedékekkel szemben védelmet nyújtó páncéllemezzel lehetett védeni.

Az erődkomplexumot ugyan keletről és északkeletről néhány méter mély árok övezte, de korántsem olyan mély és kidolgozott, védművekkel felszerelt, mint a szomszédos Salis-Soglio erődöt. Ez az erőd már más rendeltetést kapott és más technikai színvonalat képviselt.

Az erőd ostroma

A XV. számú Borek főerőd az erődrendszer VI. védőkörletébe tartozott, a Siedliska-csoporttal egyetemben. A védőkörlet parancsnoka, Alfred Weeber tábornok 1914. október 3-ától kezdve nagy orosz erők gyülekezését, valamint több üteg megjelenését és folyamatos – a célok belövésére utaló – tűztevékenységét észlelte, amelyből egyértelműen közelgő orosz támadásra következtetett. Az orosz tüzérség 1914 októberének első napjaiban meg is kezdte a célok belövését és „puhítását” a későbbi gyalogos roham sikere érdekében. Az orosz gyalogság október 5-én estére – az északi szektor kivételével – a teljes támadási arcvonalon 1–2 kilométerre megközelítette az erődgyűrűt, ott beásta magát, ezzel azt is lehetővé tette, hogy a tüzérség előretolja figyelőpontjait, illetve egyes szakaszokon az erődökhöz közelebbi tüzelőállásokat foglaljon. A gyalogság által elfoglalt új állások lehetővé tették a nehéztüzérség előrevonását is, 4,5–5 km távolságra a főerődök vonalában kijelölt céloktól.

A VI. védőkörletben ekkorra már Weeber tábornok rendelkezésére állt a teljes, erődben lévő erőforrás egyharmada: mintegy 25, zömében magyar legénységű gyalogzászlóalj és közel 350 tüzérségi löveg. Az október 6-ára virradó éjszaka az orosz csapatok megszilárdították az előző nap elfoglalt állásaikat, és 7-én hajnalban támadást indítottak a Hurko és a Borek erődök ellen. Az orosz 58. gyaloghadosztály ezredeinek minden kísérlete, hogy a Na Błonie-erdőből, illetve Byków falu felől a XV. Borek-erőd irányába előretörjön, ezen a napon eredménytelen maradt. Október 6-án estére mindössze az erődtől északkeletre fekvő bozótost sikerült elérniük.

Hét roham a Borek ellen

Október 7-én 7 óra 30 perckor ismét megindult az orosz támadás a Borek ellen, mire az erőd páncélágyúi, amelyek addig a Hurkót támadó gyalogságot lőtték, tűz alá vették a bozótosból előretörő orosz gyalogságot, és visszaverték a támadást. Igaz, a Na Błonie-ligetet a páncélütegen kívül egy-egy négylöveges 1875/96M 9 cm-es, valamint egy 1880M 12 cm-es tábori üteg is lőtte. Az oroszok még hat rohamot vezettek a Hurko és a Borek ellen, de sikertelenül. Az 58. gyaloghadosztály parancsnoka mégsem adta fel a reményt, hogy elfoglalhatja az erődöt. Elhatározta a támadás megismétlését, de csak azzal a feltétellel, hogy azt a tüzérség megfelelően előkészíti.

Az előrevont nehézütegek ismét lőni kezdték a két célerődöt. A Borek erőd toronyütegének egyik lövegét egy telitalálat egész napra elhallgattatta. A páncéltoronyban szolgálatot teljesítő kezelőszemélyzet hősi halált halt. A megfigyelőtorony megsemmisült. A páncélágyút műszakilag helyreállították, de az erődben akkor már nem volt hozzá kiképzett kezelőállomány. Mindezek ellenére a XV. Borek erődöt támadó hetedik orosz roham is összeomlott, a gyalogság meg sem tudta közelíteni az erődöt. Az erőd helyőrsége – többek között a magyar királyi 2. honvédtüzér-ezred tűztámogatásával – visszaverte a támadásokat.

Az erőd napjainkban

A XV. Borek erőd Przemyśl külső védőövének egyik jelentős, ma is jól felismerhető erődítménye a várostól keletre, az ukrán határ közelében. Az erőd romos, de szerkezete és számos eredeti részlete újjáépített, így különösen alkalmas arra, hogy a látogató megismerje egy erőd eredeti térbeli rendszerét. A bejárás során megfigyelhetők az egykori védelmi és kiszolgáló terek, a földsáncok, valamint az erőd első világháborús pusztulásának nyomai.

A helyszín ma turisztikai és történeti látnivalóként szerepel, de a Duńkowiczki erőddel szemben nem kiépített narratív múzeum, hanem nagyrészt maga a fennmaradt erőd és annak környezete jelenti a bemutatandó történeti emléket.