XI. Duńkowiczki erőd

Erődtörténet

A XI. Duńkowiczki főerőd a tőle nyugati irányba épült XI/a Cegielnia, páncélozott köztes erőd képezte azt az erődcsoportot, amely északról Rokietnica és Radymno irányából védte a városmagot. Az Orly–Radymno irányába vezető út mindkét oldalán építettek ki tábori erődítéseket a tüzérség és gyalogság számára.

A XI. Duńkowiczki főerőd már az 1850-es évektől létező fa-földerőd alapjaira kiépült kő- és téglaerőd volt. Az erődöt az 1880-as években kőből és téglából építették újjá, klasszikus tüzérségi erőddé alakították, a mellvéden tüzelőállásokat kialakítva a közepes lövegek számára.

1897 tavaszán az akkor egyik legkorszerűbben megépített védművön, a XI. számú Duńkowiczki főerődön már olyan lőkísérleteket végeztek, amelyek az ellenálló képességének gyakorlati megállapítását szolgálták. Itt már nem az építőmérnökök, hanem a tüzérek matematikája játszotta a főszerepet. A gyakorlatnak kettős célja volt: egyrészt az ostromló tüzérség begyakorolhatta a rombolási feladatok alkalmával használatos lőeljárásokat, másrészt a gyakorlatban is láthatták a gránátok falakban és védművekben kifejtett hatását.

Nónay Dezső ezredes, aki 1897 nyarán Przemyślben volt törzstiszti továbbképző tanfolyamon – akkor még századosként –, látta az erődgyakorlat nyomait. Nónay szerint az erődre 200 lövést adtak le 24 cm-es mozsarakkal. Az erőd erősen meg volt rongálva, a nyílt betonfelületekbe a lövedékek robbanásai hatalmas tölcséreket vágtak. Az a tüzér százados, aki a tanfolyam hallgatóit kalauzolta, annak a háromtagú bizottságnak volt tagja, amely az erőd lövetése alatt egy kazamatában tartózkodott, hogy a bombázás pszichikai és fizikai hatását kitapasztalja. A mozsarak néhány találatától kidőlt az erőd hátsó fala, majd később iszonyú robajjal megrepedt a kazamata boltozata is, ahol tartózkodtak. A nem várt rombolás miatt jobbnak látták volna, ha az üteg befejezi, vagy legalábbis felfüggeszti az erőd rombolását – legalább az időre, amíg elhagyják a nem túl biztonságosnak tetsző helyet. Ekkor rádöbbentek, hogy a vezetékes összeköttetést is szétszabdalták a robbanások, így megadással várták a tüzelés végét, bízva a tervezők alapos számításaiban, az építők lelkiismeretes munkájában és a tüzérek pontatlanabb tüzelésében.

A lelki hatások következtében a bizottság egyik tagja időlegesen elvesztette beszélőképességét, a másik nem tudott összefüggően beszélni, és mindegyikük idegeit erősen megviselte a bezártan átvészelt rombolás.

Korszerűsítés és fegyverzet

A tüzérségi próbán tapasztaltak alapján a védelmi építmény az 1900–1905 közötti erőd-modernizációs programban kapott kiemelt helyet a X. számú Orzechowce főerőddel együtt, amikor elkészültek az új páncélkupolás védművek, és megerősítették a betonfödémet is.

Az erőd fegyverzete négy 1902M süllyeszthető páncélkupolába épített 8 cm-es ágyú és hat darab páncélozott 1896M 8 cm-es, legkisebb lőrésű löveg volt. Az erődbe hat 1899M 6 cm-es kazamataágyút és négy megfigyelő páncélkupolát építettek be. A mellvédeken nyolc 1861M 15 cm-es vagy 12 cm-es lövegnek alakítottak ki tüzelőállásokat, illetve a kezelőknek fedezéket. A lövegeket és a lőszert kézi csigarendszerrel működő liftekkel mozgatták a szintek között.

A hozzávetőleg egy feltöltött gyalogos század (kb. 250 fő) erejével ott szolgáló katonák négy 1907M 8 mm-es Schwarzlose géppuskával is rendelkeztek. A vártüzér eszközökhöz rendszeresített tüzérállomány még legalább 150 főt tett ki.

A XI/a Cegielnia társerőd

A XI/a Cegielnia páncélozott köztes erőd a XI. Duńkowiczki főerőddel volt tűzösszeköttetésben, amely azt jelentette, hogy egymás megközelítési előterepét tűzzel tudták biztosítani, vagyis oldalazó tűzzel pusztítani a támadó gyalogságot.

A társerőd négy 1894M páncélkupolás, 8 cm-es beépített löveggel és egy megfigyelő páncélkupolával rendelkezett. Az erőd a Brunner-koncepció szerinti páncélozott erődök sorába tartozott, vélhetően az 1890-es évek második felében épült. Biztosnak látszik, hogy az 1900–1905 közötti modernizációs program során átépítették.

Az erőd ostroma

A XI. Duńkowiczki főerőd az erődrendszer védelmi stratégiájában a IV. számú védelmi szektor része volt. Ennek a védőkörletnek a határai a X. számú Orzechowce főerődtől nyugatra és a XII. Żurawica főerőd, valamint a XII ½ erődök között húzódtak, így öt főerődöt foglalt magában, köztük az egyik legnagyobbat, a Duńkowiczki főerődöt.

Az erődöket összekötő kiépített tábori állásrendszereket, a drótakadályokat és a gyalogsági aknamezőket magyar árkászok és munkásalakulatok építették ki 1914 augusztusában és szeptemberében.

Az első ostrom, 1914 ősze

Az első ostrom alatt a szektort a 16. honvéd menetezred 12. és 48. zászlóalja, az osztrák 34. és 35. népfelkelő gyalogezred két-két zászlóalja, valamint az osztrák 18. népfelkelő gyalogezred II. zászlóalja védte. A lovasságot ebben a védelmi szektorban a cs. és kir. 11. ulánusezred egy félszázada képviselte. Az erődökön kívül, azok közelében egy 1875/96M 8 cm-es ágyús és egy 1880M 15 cm-es tarackos üteg állt készen tüzértartalékként. A védelmi körlet felkészülését, később harcát a cs. kir. 93. Landsturm-dandár parancsnoka, Arthur Kaltenecker vezérőrnagy irányította.

A védőkörlettel és a Duńkowiczki főerőddel szemben a Leonyid Vilhelmovics Lesh altábornagy vezette 12., 78. és 82. orosz gyaloghadosztály készült az ostromra. Az oroszok 1914. október 5–8. között tartó támadása alkalmával az erődre több tüzérségi tűzcsapást mértek, de a lövedékeknek csak egy kisebb hányada csapódott a XI. számú erődbe.

Lesh tábornok hadosztályai északon még október 7-én megpróbálták behozni az előző napokban a többi, keleten és délkeleten támadó hadosztályhoz képest kialakult hátrányt, és reggelre az X. és XI. övfőerődök közötti állásrendszert 400–600 lépésre megközelítették. Ez a pozíció már alkalmas lett volna a délutánra tervezett roham megindítására, de a támadást mégsem hajtották végre: Lesh hírét vette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felmentő csapatai nyugaton már Dynównál vannak, és nem akart két tűz közé kerülni, ezért nem vállalta a rohamot. A Duńkowiczki erődöt így gyalogsági roham nem érte. Az orosz tüzérség által okozott rombolásokat október 11. és november 3. között helyreállították.

A második körülzárás és az átadás

Az 1914 novemberétől végrehajtott második körülzárás alatt az erődöt sem közvetlen támadás, sem nagyobb tüzérségi pusztítás nem érte.

Az erődrendszer 1915. március 22-i átadása előtt a műszakiak előkészítették a Duńkowiczki erőd robbantását, közel 1000 kg ekrazittal. Az erőd kulcspontjait – a páncélkupolákat, a sarokvédműveket és a védelemre alkalmas pontokat – látták el robbanóanyaggal. Március 22-én hajnali 5 órakor elkezdődött a pusztítás: a lövegek kilőtték a tüzelőállásban lévő lőszert, és megkezdődtek a robbantások.

A visszafoglalás, 1915 nyara

A bevonuló oroszok a következő két hónapban megpróbálták védőképessé tenni az erődöt, amelyre hamarosan szükségük is volt, mert a hadihelyzet megfordult. 1915 májusától már a német és osztrák–magyar egyesített csapatok támadták az erődrendszert, és megkezdték Przemyśl visszafoglalását. A támadás során a tüzérségi előkészítés egyik fő célpontja a XI. Duńkowiczki erőd és a hozzá tartozó XI/a Cegielnia erőd volt.

A tüzérség a korabeli jelentések szerint „csúnya munkát” végzett: a 42 cm-es találatok komoly károkat okoztak az amúgy sem ép erődben – de az erődrendszer ismét osztrák–magyar kézre került.

Az erőd napjainkban

A XI. Duńkowiczki erőd a Przemyśl-erődrendszer egyik legjobb állapotban fennmaradt és napjainkban legjobban bemutatott erődítménye. Az épületegyüttes jelentős része ma is bejárható, így jól megfigyelhetők az egykori erőd szerkezeti elemei, belső terei és az első világháború eseményeinek nyomai.

Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően az erődben korszerű, látványos elemeket is alkalmazó történeti bemutatóhely jött létre, amely segít megérteni az erőd működését és az 1914–1915-ös ostromokat. A helyszín ezért nemcsak történelmi emlék, hanem a Przemyśl-erődrendszer megismerésének egyik legfontosabb kiindulópontja is.